Az alkotás a következő sorokban mutatkozik be, a projekt weboldalán www.szinesvaros.hu:
„A 100 m2 nagyságú tűzfal alkotója egyenesen Romániából érkezett. Obie Platon Kazinczy utcában (Kőleves Kert) található falfestménye a ,,Nagyváros vagy természet” ellentétpárt dolgozta fel, a színes Földanyát a merev szürke várossal ellentétben.”
Egyre több fafelület válik csábító turisztikai látványossággá Budapesten.
2014 augusztusában indult, új budapesti rendezvény, a Színes Varos Strongbow Budapest zenei, művészeti és kulturális fesztivál. A fesztivál alatt a VII. kerületben több száz m2 tűzfalat festettek le képzőművészek, street artosok, graffiti művészek.
Romlás Virágai
Ezen Fesztivál keretein belül készült el a mintegy 156 m2 alapterületű, Baudelaire kötetét eszünkbe juttató “Romlás virágai” című alkotás, amely a VII. kerület Kertész utcában található. A Fesztivál alatt megfestett alkotások tematikájukban valamilyen ellentétpárt dolgoznak fel. Ez a kép a “Nagyváros VS. Természet “kapcsolatát boncolgatja.
A Fat Heat művésznéven ismert Kirsch Ádám és a Mr Zeroként alkotó Viszokai Krisztián nemzetközileg a legismertebb magyar falfestők, akik a fél világot bejárták, ugyanis rengeteg fesztiválra hívják őket nagyméretű falakat megfesteni évek óta. A duót ezúttal kiegészítette ObieOne, alias Egry Tamás. Egry a Moholy Nagy Művészeti Egyetem (MOME) fotó szakon diplomázott, de grafikával is régóta foglalkozik.
Az egyik legjobb témát boncolgató mű. Örök “versengés” lesz a természet és az emberek közt, de a természet az úr, mint látszik a festményből, ott ahol tud, utat tör magának. A festményben mégis felfedezhetjük, hogy a kar mintha megsimítaná a gombákat, mintha a természet védelmére buzdítaná az embert.
Fecskeinvázió az Akácfa utcában
A színes Varos Budapest Fesztivál keretében, újabb unalmas és szürke tűzfal lett színes, ezúttal az Akácfa utca 27-et lepték el a pszichedelikus színekben tobzódó fecskék. A 80 m2-es felületet Mesterházy Károly, alias Carlos BreakOne graffitizte össze, az alábbi Mottó jegyében: “Nyugalom, vagy tombolás”.
Az Akácfa utcai Munka 14 napig tartott, a munkát a folyamatos esőzés megnehezítette. Mesterházynak a Nyugalom szimbóluma az egyik legismertebb magyarországi madár, a Fecske, ezért festette fel ezt a három színes madarat a tűzfalra.
Találó a mottója a műnek. Véleményem szerint mindenkinek mást jelent, van, aki a nyugalmat és van, aki a tombolást véli felfedezni benne. Hosszú idő alatt a fecskének sok jelentést tulajdonítottak az emberek, van, akinek a boldogságot, másnak a szabadságot jelenti, de hallottam már olyat is, hogy a szomorúságot látják benne. Aki megpillantja a művet, nem tud, szó nélkül elmenni mellette ebben biztos vagyok, élőben rengeteg érzést vált ki az emberből csupán a látványa is.
Véleményem szerint a Színes Város Mozgalom egy igen komoly és tiszteletre méltó kezdeményezés. Nagyon jónak tartom, hogy végre a művészetnek is helyet adnak a fővárosban. Emellett a céljuk, hogy megszínesítsék a várost, amit eddig nagyon jól elértek. A nem túl szép látványt nyújtó, romos, szürke óriási tűzfalak, végre színekben pompáznak és mindenki gyönyörködhet bennük, ha éppen arra jár.
Megkérdeztem néhány ismerősömet, nekik mi a véleményük a mozgalomról és a két alkotásról, amit választottam.
1. megkérdezett:
Mi a véleményed a Színes Város mozgalomról?
Mi a véleményed a Fecskék című alkotásról, mit vált ki belőled, mit jelent számodra?
Mi a véleményed a Romlás virágai című alkotásról, mit vált ki belőled, mit jelet számodra?
2. megkérdezett:
Mi a véleményed a Színes Város mozgalomról?
Mi a véleményed a Fecskék című alkotásról, mit vált ki belőled, mit jelent számodra?
Mi a véleményed a Romlás virágai című alkotásról, mit vált ki belőled, mit jelet számodra?
3. megkérdezett:
Mi a véleményed a Színes Város mozgalomról?
Mi a véleményed a Fecskék című alkotásról, mit vált ki belőled, mit jelent számodra?
Mi a véleményed a Romlás virágai című alkotásról, mit vált ki belőled, mit jelet számodra?
Összegzésként, én arra jutottam, hogy az emberek még alig-alig ismerik ezt a mozgalmat, viszont ha valaki felhívja rájuk a figyelmet, akkor pozitívan állnak hozzá. Mindenki máshogy látja a műveket, de egy dolog közös volt a véleményükben: nagyon tetszett nekik, és szerintem ez a legfontosabb!
Fehér Brigitta
Nem olyan rég hallottam a Színes Város Projekt kezdeményezésről, amire egyből felkaptam a fejem. A csoport elgondolása, hogy feldobják Budapest belvárosának bizonyos részeit, különböző közterek beszínezésével és ezzel picit színesebbé teszik szürke mindennapjainkat. Mivel mindig is érdekelt a Street art világa, kíváncsian kutakodtam, hogy pontosan milyen falfestésekről is van szó.
A választásom a VII. kerület Kazinczy utca 37-41. szám alatt található 579 m2 nagyságú falfelületre esett, amely talán a legnagyobb alkotás a projekt keretein belül. Viszonylag központi helyen helyezkedik el, különféle pubokkal, szórakozóhelyekkel körülvéve. A legszebb látkép a fentebbi képen is látható Kőleves nevezetű pubból nyílik rá. A festményre tekintvén, az az érzésünk támad, mintha ez két különböző, egymástól látszólag teljesen független alkotás lenne. Úgy tűnik, mintha nem lenne bennük semmi közös, de felfedezni véljük a közepén a Duna vonalát, amely által egyből értelmet nyer… mi is itt élünk. A kép neve: Buda vagy Pest? 4 „atyja” pedig Void, Petyka, Transone és Fork.
Tehát az alkotás 2, de akár 3 különálló részre is felosztható:
A jobb oldalon igazi utcai stílusban, Pestre ismerhetünk rá. Maga a sötétebb, éjszakai fényekkel tarkított háttér, valószínüleg a pesti éjszakai életet, a bulit és a nyüzsgést hivatott bemutatni. Akármilyen kihalt és komor hangulatú tud lenni napközben, a naplemente után megtelnek az utcák élettel és a csodálatos fények mellé még a különboző rendezvényekről, bulikról kihallatszó zenei aláfestést is kapunk.
Ezzel szemben az alkotás túlsó felén az előbbinél jóval furább kép tárul elénk. Egy teknős és egy ember hibridjét láthatjuk kirajzolódni. Maga a teknős a nyugodtság és a hosszú életet szimbóluma. Habár, ha ránézünk az agyában megjelenő különböző figurák arckifejezéseire kicsi ellentmondást vélhetünk felfedezni. A kívülről teljes harmóniát magára öltő „emberi teknős” fejében, hihetetlen zavarodottság és káosz uralkodik. Ez egyfajta társadalomkritika megjelenítését is jelentheti.
Valamint elérkeztünk, a falfestés utolsó eleméhez, a Dunához, ami nem csak, mint választóvonal szerepel a két városrész között, hanem, mint a két életstílust elválasztó motívumként is. Persze, a mai „modern” társadalmi berendezkedésnek köszönhetően az emberek nap, mint nap, ide-oda ingáznak a két városrész között, de ha átsétálunk a Lánchídon a Duna túlpartjára, mégis az az érzés tölt el bennünket, mintha egy teljesen más légkörbe értünk volna.
Magát a projektet nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom, mert amikor az ember a belvárosban sétálgat és látja az omladozó házfalakat, félig lerombolt épületeket, a hangulata is kicsit szürkébbé, komorabbá válik, de ezek az alkotások megszépítik utunkat, amint elhaladunk mellettük. Régóta vártam egy efféle megmozdulásra, mert habár régen is voltak tag-ek valamint graffitik, sőt némelyiknek igazán művészi értéke van/volt és sajnos korántsem ismerték el legális tevékenységnek, de valljuk be, a többség csak agyament firka a falakon.
Kíváncsi voltam néhány ismerősöm véleményére a témával kapcsolatban, ezért egy kötetlen rávezető beszélgetés után, kérdéseket tettem fel nekik.
A 2 kérdés pedig:
Mi a véleményed a Színes Város mozgalomról?
Mit ábrázol számodra az alkotás?
Miután beavattam őket, hogy milyen célból készültek ezek az alkotások, a többség remek ötletnek tartotta, de akadtak olyanok, akik pesszimistábban álltak hozzá és csak annyit mondtak „Ámbár az ötlet jó, de minek ide bármi is, valószínűleg nemsokára tönkrevágják”
A képről pedig, azon kívül, hogy ráaaggatták az “elég elvont” jelzőt nem igazán tudták eldönteni, hogy pontosan mit is ábrázol és mi a mondanivalója, de miután megadtam nekik a kezdő lökést a festmény nevének feltárásával, elkezdtek ők is párhuzamokat és ellentéteket vonni Pest és Buda között.
A Dob utcában sétálva, egy parkolóhoz elérve, a 38-as szám alatt található a Színes Város Csoport egyik kiváló műve a “Mindenkinek van egy Városa” című alkotás.
Az egyre több helyen felbukkanó, színesedő tűzfalak, közterek nézegetése során az járt a fejemben, milyen jó úgy sétálni a városban, hogy messziről látható, óriási, színes felületek teszik vidámabbá, színesebbé a sétám, elgondolkodtatnak, és még motiválnak is arra, hogy az utcákon felfelé is nézzek, ne csak a poros járdát kövessem. A Színes Város alkotásai színesítik a várost, a magányos, szürke, romos tűzfalakat, egy komor parkolót, feldobják az emberek hétköznapi és szürkeségbe boruló útjait, rohanásait és esetleg megbolygatják fantáziáikat.
A Dob utca 38-as szám alatti tűzfalon lévő mű megtekintése hosszasan elgondolkodtatott. Milyen lenne az én városom? Illetve milyen lennék én, ha város lennék?
Habár a két személy a képen csak sejtetően, de nem feltétlenül jelenti Budapestet, az én első benyomásom egyértelműen a főváros volt. Buda és Pest, színes és szürke, modern és régies, lázadó és konzervatív, együtt és külön is élő, létező, légező egész, néhol zsúfolt, sok helyen nyitott kanyargós, kevéssé ismert zugokat is rejtő, megunhatatlan, titokzatos és barátságos Város.
A 2014. augusztus 14.-én készült alkotáson megjelenő férfi és női alak elemezhető, szemlélhető egyedül, de az összekulcsolt kezük egy egyértelmű összefonódást is jelent. Ha nem is feltétlenül Budapestet látjuk bennük, akkor is két olyan várost személyesítenek meg, amelyek egyénisége egyedül is virágzik, de valami össze is köti őket, összeillenek. Mindkettőnek megvannak a saját, egyéni ismertetőjegyei, épületei, útvonalai de különbözőségeikkel ki is egészítik egymást. Akár egy szerelmespár a való életben.
A képet szemlélve úgy vélem sok minden látható ezen a férfin és nőn, ami egy városnak része. Az emberi élet mindennapos elemeit, tömbházakat, élővilágot, zöldövezetet, a várost környező vizeket, állatokat, történelmet, kultúrát és művészetet, hagyománytisztelést és lázadást, fiatalságot és kort és mindent, minden hasonlóságot és különbözőséget a két személy között, egymás mellett, egymás felé fordulva, együtt, egy egészként.
Ha végignézzük a hölgyet a feje búbjától a szoknyája aljáig majd összevetjük az úr egész alakjával rengeteg információt ad minden egyes vonás. Egy megrajzolt hajtincs, egy-egy tekintet, egy szakáll egy öltözet, mind-mind rengeteget mesél. Valószínűleg nem mindenkinek ugyanazt, de azt gondolom nem is ez a lényeg. Elgondolkodtat, gyönyörködtet az alkotás, amelyet bőven lehet elemezgetni, boncolgatni, de mindezek után is ott marad a nézővel/sétálóval a gondolat, “Milyen város lennék én?, Milyen lenne az én álmaim városának megtestesítője?” Ennek a kérdésnek a megválaszolása, elemezgetése, mindenkinek saját egyéni “projektje”, kalandja, de ehhez szükség volt Jakócs Dorottyára, Tripsánszki Dávidra (Tripora), akik tervezték és kivitelezték ezt a művet, és akik révén színesebb és gazdagabb lett Budapest, a Dob utca és kedvünk, fantáziánk is, ha arra járunk.
Nekem a Színes Város Csoport alkotásai közül ez tetszik az egyik legjobban. Eklektikus, változatos, nem lehet csak egy pillantást vetni rá, hanem hosszasan érdemes szemlélni, átnézni és elemezni, gondolkodni rajta vagy általa.
Végezetül: 3 Budapesten élő (vagy a közelmúltban Budapesten lakó) embertől érdeklődtem a Színes Városról és erről a műről. A válaszadók egyike sem hallott még a projektről, volt, aki már látta, csak nem tudta, hogy mi is ez, azonban minden egyöntetű tetszésüket és érdeklődésüket fejezték ki.
Véleményeik az alkotásról:
1: „A nő szerintem Pest, a modern, színes, pezsgő városrész, a másik pedig Buda, a szögletes, bajszos, öreges, de bölcs rész. Ezek fogják egymás kezét, mert összetartoznak, kvázi férj és feleség. Az ujjaik lehetnek akár a hidak is.”
2: „Szerintem a képen a hagyományok találkoznak a modern világgal. A nő képviseli a hagyományokat a rajta lévő motívumok és az ékszerként ábrázolt épületek miatt, míg a férfin a modern panelek világa jelenik meg. Ez a két dolog rokon itt Budapesten, elég eklektikus a város. Tetszik.”
3: „Érdekes, hogy az egyik figura színes, a másik pedig fekete-fehér, és hogy vannak átfedések a kettő között. Ha elvonatkoztatok a személyekről és csak a megfelezettségre valamint a színek megoszlására figyelek, akkor nekem az jut eszembe, hogy jó és rossz emlékek kollázsa az alkotás, de mindenképpen számtalan esemény együttese, ami miatt személyesen is tudsz hozzá kötődni. Hiába történtek rossz dolgok (szürke rész, törött ablakok, rendezetlenség) rengeteg jóra is lehet fókuszálni. Azt, hogy melyikre figyelsz, talán az aktuális helyzeted, lelkiállapotod határozza meg. Ha azt, hogy éppen milyen emlékek, mikor és hogyan kerülnek fókuszba, összerakjuk a hagyományos régiességgel, felfogható úgy is, hogy minél régebbi egy emlék, annál több időd van szépíteni rajta, vagy ráeszmélni, hogy nem is volt olyan rossz…”
VII. kerület, Dob utca 40.
A kép témája: „Utca vagy galéria” – Melyik áll hozzánk közelebb?
A Playboy magazin grafikusa, Hegedűs Márton készítette el ezt a csodálatos csempemozaik alkotást, a Dob utcában. A Rácskert nevű romkocsma falán található kép, erősen megragadja a tekintetét mindenkinek, aki arra jár. Az utcán elhaladók többsége megáll néhány percre, hogy közelebbről megnézze.
A csempemozaik készítése 25 napot vett igénybe, 25 négyzetméter csempe kellett a kirakásához, valamint 100kg csemperagasztó, illetve 50kg fuga is szükséges volt a projekthez.
Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a Színes Város projektet. Sokat járom a várost és valóban gyakran nyomasztóak a romos házfalak, omladozó épületek, a lehulló vakolatok alatt lévő szürkeség. Viszont ha látok egy ilyen színes tűzfalat, vagy házfalat, kerítést, mindig megállok néhány percre, hogy megnézzem, és érzem azt a hangulatot is, amit ezek a képek adnak egy-egy utcának.
Azért választottam ezt a csempemozaikos alkotást, mert nagyon tetszik a precizitása, hogy ennyire szabályos és színes. Számomra azt jelenti, hogy a modern művészet, úgymond „kiült az utcára” tüntetni az ellen, hogy ne csak egy adott réteget érdekeljen a művészet, hanem mindenkit, hiszen a művészet mindenkié.
Megmutattam néhány ismerősömnek a képet és megkérdeztem a véleményüket róla. Nagyjából mindenki az „ijesztő” szóval jellemezte először.
Valóban egy kicsit ijesztő, főleg ha éjszaka megy el mellette az ember. De mindezek ellenére szerintem az alkotást jó illik az utcához, a maga „lázadó” formájával.
Pék Petra
Színes Város
Én a VII. kerületben, a Kazinczy utca 45. alatt találtam egy olyan falfestményt, ami a leginkább megragadott. A „Budapest nem ekkora” címet kapta. Az „elkövető” Orosz Richárd volt, a felület pedig eleinte csak egy üres, unalmas, szürke 240 négyzetméteres tűzfal volt a pesti éjszakában.
Azért választottam ezt a művet, mert rögtön megragadott, hogy a budapesti éjszakai életet állította az alkotó a középpontba. Egy elég frekventált helyen helyezkedik el, közel a Deák Ferenc térhez, a Blaha Lujza térhez és természetesen a Gozsdu Udvarhoz is. A helyet körülölelik a kocsmák és a beülős szórakozóhelyek, a Kőleves nevű pubból nyílik rá a legkiválóbb panoráma. Feltűnő és ad egy különleges hangulatot a helynek a festés.
Mondanivalója véleményem szerint a következő lehet: Budapesten nem csak a belvárosban van élet és nem csak éjszaka kell felfedezni. Különösen jellemző a fiatalokra, hogy csak az éjszakai élet rejtett zugait szeretik felfedezni, azonban bele sem gondolnak, hogy mennyi látnivaló akad ebben a gyönyörű fővárosban fényes nappal. Igaz ez az idelátogató fiatal külföldiekre is, akik csak pár napot töltenek el itt, és legtöbbször azt a Kőleveshez hasonló beülős helyeken.
Nekik szól tehát az üzenet: „Budapest is much bigger than you think. And there is life beyond it’s borders too. And not only at night. Explore it 🙂”. A szövegbuborékokban is szinte ez áll, valamint a nagyobb Pest megyei települések nevei. Érdekes, hogy ezek úgy tűnnek, a nappalt szimbolizálják a felhőkkel, színes fűvel és a kék éggel, míg maga Budapest fekete és csak a város fényei pislákolnak. Ki van emelve a centrumban a VII. kerület, ahol köztudottan szinte a legtöbb szórakozóhely és természetesen maga ez a falfestmény is megtalálható.
Nagyon tetszik, hogy felhívják ezekre a problémákra a figyelmet. Hiszen ez kétségkívül egy probléma, talán bele sem gondolunk, hogy mekkora. Nyilvánvalóan a legjobb éjszakai élet az országban Pesten van, valamint az idelátogató külföldiek is előszeretettel emelik ki, hogy itt mindig milyen jókat lehet bulizni. Ez szerintem is egy pozitívum, imádom, hogy itt mindig pörgés van és éjszaka egy egészen más főváros tárul elém. Kinyitnak a szórakozóhelyek, mindent ellepnek a fiatalok, fények és zene mindenhol. Nappal azonban ez a mozgás szinte megszűnik, vagy legalábbis a legismertebb turistalátványosságokra koncentrálódik. Holott ezek az utcák, ahol éjszaka bulizunk, nappal is legalább ilyen érdekesek. Nem is beszélve a pest megyei területekről, amelyek körülölelik a várost és jobbnál jobb programokat biztosítanak mindannyiunknak.
Nem csak este kellene nyitott szemmel járnunk, nappal is izgalmas a város, és ki kellene használnunk, hogy itt élünk. Néha nem árt egy kicsit másfajta kikapcsolódás…különösen egy átmulatott éjszaka után.
Megkérdeztem pár ismerősömet, hogy nekik mi a véleményük az alkotásról. Mindenkinek ugyanazt a két kérdést tettem fel, illetve beszélgettem velük kötetlenül is, hogy jobban megismerhessem az álláspontjukat és összefogottabb képet kapjak véleményükről. Íme:
1. megkérdezett
Mi a véleményed a mozgalomról?
Láttam már pár dolgot róluk a TV-ben:D Szerintem nagyon jó dolog, mivel a régi koros omladozó falak helyén egy művészeti szabadságnak lehetünk vizuális szemlélői. Színesíti a várost, sajátos megjelenést ad neki és megmutatja hányan hány féleképp tudnak gondolkodni és alkotni ebben a témában. Mindenkinek mond valamit szavak nélkül is. Legyen az fiatal, öreg, külföldi vagy hontalan.
Mit jelent Neked ez az alkotás?
Nekem egy rohadt nagy távolságot jelent. (A kérdezett Baján él) Azt jelenti hogy próbáljunk kicsit lassítani és a rohanó életben észre venni azokat az értékeket ami mellett csak úgy elfutnánk például emellett a falfestés mellett is. Jó dolog minden tekintetből egyrészt egy művészeti alkotásnak lehetünk szemtanúi és akár minden nap juttathat eszünkbe dolgokat helyekről ahol valami fontos történt velünk. Remélem a várost rongáló taggelők (azok a graffitisek, akik csak a nevüket/monogramjukat firkantják fel – szerk.) legalább tiszteletben tartják majd…
2.megkérdezett
Mi a véleményed a mozgalomról?
Hát az, hogy jó hogy nem egy lepukkant városfalat nézek, hanem valami kreatív, figyelemfelkeltő ötletet.
Mit jelent Neked ez az alkotás?
Nem teljesen értem ezt a „Budapest nem ekkora hanem ekkora” gondolatot. Ki mondja hogy csak akkora ? 😀 Gondolom az lenne a mondanivalója, hogy a szép helyeket és nevezetességeket járja be az ember. Egyetértek vele, hogy fel kéne fedezeni a többi területet is, de szerintem ez egy olyan dolog, amit az ember a párjával/családjával csinál. Bulizni lehet egyedül/haverokkal is, kirándulni viszont nem.
3.megkérdezett
Mi a véleményed a mozgalomról?
Nem nagyon tudom hogy mi ez, soha nem találkoztam vele és nem is hallottam róluk. De szimpatikus kezdeményezés. Inkább így nézzen ki, minthogy a régi falakat keljen bámulnunk.
Mit jelent Neked ez az alkotás?
Ugye nem hallottam még a mozgalomról, de tetszik. Szerintem ezzel hívják fel a figyelmet arra hogy ideje lenne megcsinálni ezeket az elhanyagolt területeket, amikre ugyan nem figyelünk, az összképet mégis elrontják. Szerintem fel akarják hívni a figyelmet ezekre a dolgokra.
4.megkérdezett
Mi a véleményed a mozgalomról?
Nem ismertem őket eddig. De szerintem azért van, hogy felhívják a figyelmet a strúktúra fejlesztésére. Hogy ne csak az országnak egy pontja legyen fejlesztve, a többit pedig elhanyagolják. Minden a központi területeken van. Az éjszakai életre fektetnek nagy hangsúlyt, úgy van kialakítva minden hogy az éjszakai élet jó legyen. Direkt ezek a területek vannak fejlesztve, a többi meg le van *moderálva*…:)
Mit jelent Neked ez az alkotás?
Szerintem azt akarja bemutatni, hogy nem csak éjszaka van élet. Mert Pest főleg arról híres, főleg itt a központokban. Pedig annyi szép történelmi hely van arra kintebb is. Azt mutatja be, hogy érdemes lenne azt is felfedezni, nem csak állandóan Pesten lenni.
Összegzésként…
Érdekes volt hallgatni a megkérdezettek véleményét. Én is gondoltam némelyikre, de nem gondoltam jobban bele, vagy csak szimplán nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Ugyan nem sok embert kérdeztem, de ez is elég volt ahhoz, hogy lássam: mindenki máshogy értelmezi ezt az egy művet is. Egy dolog viszont közös volt: mindenki remek kezdeményezésnek tartotta. Örülök, hogy felhívhattam pár ember figyelmét erre a remek dologra, így talán kicsit ők is utánajárnak és ha elmennek esetleg valamelyik alkotás közelében, majd eszükbe jut hogy miről is szól ez az egész valójában.
Készítette: Tóth Alexandra
Színes Városunk: Budapest 